Tudnivalók a lombtrágyázásról

A növényi élet a Földön a tengerekben kezdődött. A kezdetleges vízi növények az egész testfelületükön át vették fel a környezetükből a fennmaradásukhoz szükséges anyagokat és energiát. A szárazföldi növények megjelenésével az egyes funkciók differenciálódtak.

A földalatti részek (gyökérzet) elveszítették a fotoszintetizáló képességüket és a szervetlen ásványi anyagok felvételére specializálódtak.Ezzel szemben a föld feletti részek, továbbra is megtartották azt az ősi képességűket, hogy tápanyagokat és vizet vegyenek fel. Ez a képesség teszi lehetővé a lombtrágyázást. Az első dokumentált tudományos lombtrágyázási kísérletet 1844-ben hajtották végre, melynek során vas-szulfátot permeteztek levélre, így gyógyítva sikeresen a klorózist. Manapság a lombtrágyázás elengedhetetlen technológiai elem, intenzív termesztés szinte elképzelhetetlen enélkül. Ennek ellenére elég keveset tudunk a növényekben lejátszódó tápanyag-felvételi mechanizmusokról, pedig ezeknek az ismerete rendívül fontosak ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk lombtrágyázni.

Mai ismereteink szerint a tápanyagok a levélen keresztül kétféle módon juthatnak be a növénybe: diffúzió segítségével, valamint aktív transzport útján. A diffúzió során az anyagáramlás a nagyobb koncentrációjú helyről a kisebb koncentrációjú hely felé történik. Az áramlás nagysága, intenzitása arányos az egységnyi hosszra eső koncentrációváltozással. Az arányossági tényező a diffúziós állandó, amely erősen függ a hőmérséklettől. Ezzel a mechanizmussal az egész levélfelületen keresztül történhet tápanyagfelvétel. Az aktív transzport, mint ahogyan a neve is mutatja, energia befektetéssel történő felvétel. A folyamat során, a levélfelületén megtalálható úgynevezett „kötőpontokon” történik meg a tápanyagok felvétele. Az energiaigényes folyamatban, amihez az ATP molekulák szolgáltatják az „üzemanyagot”, speciális szállító molekulák vesznek részt, melyek bejuttatják a sejtplazmába az ionokat. Kutatások bizonyították, hogy ezek a kötőhelyek nem egyenletesen helyezkednek el a felületen, hanem nagyobb sűrűséggel fordulnak elő a gázcsere-nyílások közelében. Itt a nagyobb hidratáció és vékonyabb kutikula következtében a diffúzióval történő tápelemfelvétel is intenzívebb.

Az azonban tévhit, hogy a tápanyagok felvétele a gázcserenyílásokon át történik, a radioaktív izotópos vizsgálatok ezt minden kétséget kizáróan bizonyították. Az aktív kötőhelyeknél a tápelem felvételt nem befolyásolja annyira az ion mérete, de még itt is kijelenthető, hogy a kisebb méretű ionok könnyebben bejutnak a növénybe. Megfigyelték azt is, hogy az aktív felvétel intenzitása összefügg a fotoszintézis mértékével. Számos kísérletet végeztek azzal a céllal is, hogy megvizsgálják a só, illetve kelát formában kijutatott lombtrágyák felvételi hatékonyságát (1. táblázat). Az eredmények egyértelműen rávilágítottak, arra, hogy a kelát forma a nagyobb méret miatt, közel sem olyan hatékony, mint a só forma. A kísérletben arra is fény derült, hogy a kelátképző nem jut be a növénybe, csak a fém ion. Ennek köszönhető, hogy a növényen belüli mozgásban - az esetek többségében - már nem lehetett szignifikáns különbségeket felfedezni annak megállapítására, hogy só vagy kelát formát alkalmaztunk-e. Szintén fontos megállapítás volt, hogy a karbamid, amit levélen keresztül rendkívül hatékonyan vesznek fel a növények, elősegítette más tápelemek felvételét és növényen belüli szállítását is.

Ezek az eredmények megerősítik azt a gyakorlatot, hogy a lombtrágyák többségét érdemes karbamiddal kiegészíteni, hogy fokozzuk hatékonyságukat. A kelát forma előnye a gyakorlatban, nem a hatékonyságban nyilvánul meg, hanem abban, hogy biztonságosabban keverhető növényvédőszerekkel, mint a nem formulázott, sót tartalmazó termékek.

1. táblázat A különböző formák felvétele és transzlokációja a növényben (forrás: Wittwer et al., 1984)

A gyakorlatban érdemes olyan lombtrágyát választani, amely felületi feszültség csökkentőt tartalmaz, így gyorsabb és nagyobb mértékű tápanyagfelvétel várható, mivel nagyobb felületen válik lehetővé a tápanyagfelvétel. Célszerű olyan formulázott termékeket használni melyek tartamhatással bírnak, szemben a nem formulázott termékekkel, melyek szinte csak néhány óráig tudják a tápanyagokat szolgáltatni. Fontos az időzítés is – ha nem áll fenn perzselés veszélye - annál hatékonyabb a tápanyag-felvétel, minél intenzívebb a fotoszintézis.

A permetezés során igyekezzünk a levél fonákját is lepermetezni, (légrásegítéses permetezők) mivel a gázcserenyílások közvetlen környezetében könnyebb és intenzívebb a tápelemek felvétele.

Dr. Czinege Erik